Bob Dylan formabontó úttörő volt, oly sok mindenben első. Elsőként merte a szigorú, szektás New York-i folkszíntéren keverni a folkstílusokat, aztán a folkot a szürrealista/szimbolista dalszövegekkel, aztán ezt a szövegileg nagykorúsított folkot az elektromos rockkal. Ha úgy vesszük, ő jegyzi az első rapslágert is, a Subterranean Homesick Bluest 1965-ből. Ő jelentette meg a rocktörténelem első dupla albumát (Blonde On Blonde, 1966). Ő volt az első, akinek a pincestúdióból kiszivárgott magnófelvételeiből kalózlemez készült. (Aztán hosszú évtizedeken át nem volt első semmiben, legfeljebb a múltat összegző szavazásokon, vagy abban, hogy 1997-ben ő lett az első rocksztár, akinek szövegeiből idézett a pápa...)
37 évvel a műfaj első duplalemeze megjelenése után 2003-ban neves blues zenészek, énekesek adtak ki egy tisztelgő albumot.

Herein we have some fine covers by Blues artists of many of those great tunes. Most cover albums are drek, but some of these arrangements seem to fit the lyrics better than Dylan's. And they can sing better. Standouts are the boozy, bluesy, funny Brian Stolz "Rainy Day Women"' Walter Trout's "Leopard skin Pillbox Hat" Sue Foley's "You go your way and I'll go Mine", Duke
Robillard's "Pledging My Time". The first half of the album is great, the second half including "One of us must Know", by Bucaro, is considerbly LESS inspired, with the only standout cut being Sean Costello's "Obviously 5 Believers". It's the rollicking, leering songs that rock, the ballads are quite tepid and don't capture the feeling of the originals.